Sziasztok, kedves közösségbeli testvéreim! Az volna a helyzet, hogy az én védőangyalkáim „Anna, Bella” megkértek, hogy írogassak pár sort magamról, mert lenne rá igény. Mi is a helyzet, mi történt az utóbbi időben, hogyan élem a mindennapjaimat? Az a helyzet kedveseim, hogy rengeteg reménnyel és sok-sok imádsággal!

Nagyjából mikor is lehettünk együtt utoljára? Körülbelül mielőtt ez a fránya korona begyűrűzött kis hazánkba is, ezért az ország bölcs vezetői úgy döntöttek, hogy kicsit hagyjuk a közösségi, társasági ténykedést. Ez azt hiszem, olyan február vége, március eleje lehetett, ami valljuk be, nem volt olyan nagyon régen, de nekem mégis nagyon hiányoznak az alkalmak, meg persze Ti is.

Körülbelül akkortájt költöztem ki az albérletből, és lettem már sokadjára hajléktalan. No, most nem sírni akarok, hogy jaj most nekem milyen szörnyű az életem, hogy milyen rossz is nekem, mert igazából nincs az a rossz helyzet, amit az Úr ne változtatna örömforrássá. Addig is naponta jó pár imát elmondtam, de onnantól kezdve a napi minimum 8-10 alkalom, ami lehet séta közben, villamoson vagy más járművön, vagy akár reggel fürdés közben. Mindig ott az Úr velem! Nagyjából azt hiszem, a kijárási korlátozás elején kértem az Istent – mivel az imáimat mindig dicsőséggel zártam, és előtte pár percig a Jézus-imát imádkoztam –, hogy mire a 10.000-dik Jézus-imát elmondom, legyen rendben a mi kis világunk! A kitűzött célt azt hiszem, pár napja elértem. Persze botorság lenne azt gondolni, hogy a világ csak az én imáim hatására jön rendbe, biztosan van még rajtam kívül rengeteg ember, aki ugyanúgy imádkozik, vagy sokkal többet, mint én.

Igen, szóval ott tartottam, hogy február végén elhagytam az albérletet, aztán egy-két hétig meg tudtam oldani az éjszakai szállást, de körülbelül március közepén semmi lehetőségem nem maradt. Szégyen, hogy csak emiatt – de akkor csak ez volt az egyetlen indokom –, bementem Annához a munkahelyére, aki egy percet se tétovázott, azonnal segített. Hála neki, van hol aludnom, és azóta hetente meglátogatom Őket, a sok negatív dolog mellett velük mindig feltöltődöm maximálisan pozitív érzésekkel, és sokkal könnyebb folytatni.

Hát nagyvonalakban ennyi lett volna az én kis tanúságom, amit remélem, szívesen fogadtok. Az Úr vigyázzon mindnyájatokra!

2020.05.18. A kijárási korlátozás feloldásának napja.

Józsi