Új Fészek Közösség

Lelkigyakorlatunk

“Egyszer volt, hol nem volt egy gyönyörű pénteki nap, amikor egy nagyon jó társaság elindult egy bizonyos helyre, aminek neve: Csobánka. Kellemes volt arra gondolni, hogy majd egy kis faházban meghúzzuk magunkat, kiszakadva a belvárosból, megpihenünk a természet lágy ölén. Ezzel szemben a hétvége helyszíne egy csodás kastély volt jó reggelivel és kényelmes fekvőhelyekkel. Nagyon szép volt a környezet, az aranyhalas tó közepén Mária szobor állt. 

Különösen is meghatotta szívünket a péntek esti fáklyás keresztút az erdőben. A fények, a szenvedéstörténet, majd a feltámadás útja és a saját fájdalmaink elviselése - ugyanis volt, aki nem is gondolta, hogy a fájós lábával egyáltalán képes lesz mozogni - valami titokzatos varázslatként hatott.

Nem tudott mindenki részt venni a hétvégén: valaki ügyeit intézte otthon, valaki a városban a béke reményében tüntetett, mások pedig életkoruk vagy lakóhelyük távolsága miatt nem tudtak a csapattal lenni. Ők lélekben voltak jelen, s örömmel hallgatták és tapasztalták az elmúlt pár nap közösségkovácsoló erejét. 

Isten kegyelméből voltak azonban, akik szombat reggel csatlakozni tudtak. Bence és Luca, a friss házaspár Szent Patrik imáját hozták el nekünk, amit reggeli áhítatként mutattunk be az Isten felé. 

A hétvége szervezettsége kiváló volt, a rengetegféle program az elején ugyan kicsit soknak tűnt, de segített megfeledkezni az alkohol hiányáról, ráadásul még cigarettából is kevesebb fogyott. Hiányainkat Isten és társaink felé bemutatott jó cselekedetekkel gyűrtük le. Fantasztikus volt megélni, hogy mindenki kiveszi részét a munkából, nincs alá- vagy fölérendelt szerep, mindenki erejének mértékében állt helyt a közösség jólléte érdekében. Ugyanígy nagyszerű pillanat volt reggel, amikor álmosan kibotorkálva a szobánkból ízlésesen terített asztal és öt liter frissen lefőzött kávé fogadott bennünket. A közösség önállóságát éltük meg ebben, ahol már nem kell szervező és résztvevő között különbséget tenni.

Szombaton Tóni atya is csatlakozott hozzánk. Megkedveltük. Szimpatikus volt, ahogy elmondta a dolgokat, elmagyarázta a Szentmise menetét, amit aztán közösen át is élhettünk. 

A szombat esténket és szívünket a tűz fénye és melege világította be. A tábortűz körüli táncima nagy élmény volt, a körtáncban egymás kezét fogva csendesen lépegettünk. Tudtunk egyszerre figyelni egymásra és befelé fordulva önmagunkra és az Istenre is. 

Vasárnap délelőtt az egész hétvégénket keretbe foglalta a színdarabok előadása. Percek alatt vidám hangulat kerekedett. A megjelenített bibliai történetek visszaidézték számunkra az elhangzottakat és nagy sikert arattak. Különösen is a teremtéstörténet, ahol Ádám, Éva és Isten személyének megformálása maradandó élményt hagyott a szereplőkben és nézőkben egyaránt. Mindannyiunkat a saját képére alkotott!

Valakinek már vasárnap, másoknak hétfőn jött az érzés: milyen jó volt ott lenni együtt, szívesen maradtam volna még. És bár kiemeltünk most néhány élményt, többünknek is az a benyomása, hogy pontról pontra kellene elmesélni mindent, hogy vissza tudjuk adni, milyen nagy élmény és ajándék volt számunkra ez a lelki hétvége.”

Készült a résztvevők élménybeszámolói alapján